mad world

Remélem ha beköszönt a rossz idő, írni is lesz kedvem.

Tessék, itt vagyok!

Te, itt minden nap ilyen stresszes?

Egy csomó furcsa érzésem van.
Olyan hangok, szagok és fények vannak idekinn, ha nem látnám, el sem hinném, hogy létezik.
Meg a testem...már nem minden olyan sima ügy mint odabenn. Hangokat ad és néha közép tájt olyan kellemetlen, eddig ismeretlen érzésem van. Úgy morog.
Viszont van itt egy nagy és kedves, jó szagú nő. Már eddig is itt volt, megismerem, csak még nem láttam. Legjobb lesz ha mellette maradok, minden más olyan idegen.
Nem tudom végül maradok-e vagy visszatesznek, de ezt a cirógatást bizony hiányolnám. Meg jó is volt végre kinyújtózni. 
Hát nem is tudom, ez a tejcsi dolog sem rossz,még a pocim sem morog utána.
Na, alszok rá egyet, ezt át kell gondolnom.
De te csak maradj és cirmizz addig is, jó?

kiselefánt

Élve született egy kiselefánt egy ausztrál állatkertben, pedig az előzetes vizsgálatok szerint halott volt.
deőakkoris
ennyi.

Csillagom! Ha nem akarod, hogy egy idegileg megtépázott családba szüless, akkor jobban teszed, ha kibújsz a napokban.
Anyádon kívül már mindenki kivan, ilyet még nem is láttam. Na, mondjuk ő is, de szerintem csak miattunk.
Ehhez képest a tavalyi két lagzi készülődése sétagalopp volt túracipőben.

Ráadásul havazik, miközben csiripelnek a madarak.
A Mars meg áll. 72 órán keresztül. Peti megmondta. Nem is csoda, hogy ilyenkor az ember legszívesebben magát vágná pofán, nemigaz? Hát szar is, mikor a benned szikrázó feszültséget senkire nem tudod ráfogni. Nem hiába, a pozitív stressz is stressz.

Petra meg megtalálta élete lakását. Egy sarokra tőlem. De persze vannak izgalmak, a kártya is megmondta. De nem adjuk fel!

Inkább ma is lefekszem aludni 9-kor, abból származhat a legkevesebb izgalom.

testvérek

A 3 és 6 éves tesók veszekednek fürdés közben (a gumikacsán). 
A kicsi sértődve azt mondja:
"Soha többet nem leszel a testvérem!"
Mire a nagy:
"Ezt már bebuktad, minket egymásnak termesztettek."

Tényleg nem érdekel különösebben más mostanában, csak Hannácska, első unokahúgom születése. Még a saját szülinapom sem izgatott, mert éppen másét várom.
Jóslatok szerint március 8.-án érkezik. Hétvégén sokat fogtam Zsuzsi hasát, édesem annyit mocorog, fészkelődik, már kicsi neki a hely.

Mi is nagyon várjuk már, hogy kiszüless, szekrényt kellene már venni a ruhácskáidnak annyi van, arról nem is beszélve, hogy egy teljes gép lett tele a plüssállatok mosásával.
Már apu is elvetette a fűmagot, hogy szép kertet láss a kocsiból.
28 éve nem volt bébi a családban. Az utolsó idén ment férjhez. Szóval remélem kibírod majd a szeretethullámot, ami idekint majd jobban ellep, mint odabenn a magzatvíz.
Készülj bébi, sok kaland vár rád!

Julika

Mama, az Isten most elment nyaralni, tudod? Németországba.
Addig Jézus a főnök.  Vagy Jézusmária.

ázsiai pincérnő

Vaslap nemfogja kezesül!

a Szabadság hídam

jácint

Irodai asztalom.
otthonom. végül is.
többet tartózkodom ott, mint bárhol ezen a Földön.
(Ha kutya lennék és mondanák: helyedre! szerintem idejönnék.)

Oké, hogy nem nő a kibaszott jácint, melynek lassúsága szerintem a rekordok könyvébe is bekerülhetne: a világ leglassabban kihajtó virága. Érdekes, mert a teljes berohadáshoz viszont nem elég lassú, szóval él, de egy mamut fenyő hamarabb megnőne, mint ez, az tuti. Novemberben kezdtem el gyökereztetni, normál esetben 4-5 hét alatt ki is virágzik, no ez most ott tart, hogy a gyökere mennyisége egy adag spagetti tésztáéval vetekszik, viszont  a zöld hajtása nem éri el a 2 centit.
(de tudjuk miért..no comm.)
(Viszont még egyet tudhatunk: kötést virágra tudok tenni (szegény), pikk pakk ment, emberrel inkább ezek után nem is próbálkozok viccből sem, mert a végén tényleg máglyát gyújtanak alám.)

Viszont. a karácsonyi kaktuszom (pedig: rideg tartásban van, Zsófi locsolja, mikor megszánja. Én egyszer tettem érte, mikor beletettem egy szép zöld színű locsoló formájú kaspóba. másfél éve. annak mondjuk biztosan örült) szóval ez a kaktusz hozott egy fehér virágot.
upsz.

És: a szerencsehozó búza is kihajtott és itt magasodik, már kilátszik a monitor mögül.
upszupsz

Összefoglalnám:
sosem tudtatod mi lesz.
az élet mindig okosabb, és ráadásul válaszol, ha kérdezed.

Különben lehet, hogy én is megcsinálom a tavaszi nagytakakarítást, ahogy Peti tette azt vasárnap, konkrétan január 10.-én. Neki bejött, és tényleg tavasz lett. 

a mi karácsonyunk

Már gyermekkoromban is vegyes érzelmek kötöttek a karácsonyhoz.
Általában december közepén már elkezdődtek az ajándék-felderítő hadjáratok, amint ketten maradtunk a lakásba a húgommal. Legtöbbször csak a dobozok formáját sikerült meglesni, mert a létra legtetején derékig benn a beépített szekrényben is csak addig értünk, hogy a legmélyén lévő dobozokhoz még a kezünk sem ért be. Jó helyeket eszelt ki anyu. Bár néha előfordul, ha hamarabb megvette az ajándékot, és azt olyan tuti helyre sikerült elrejteni, majd elfelejtetni, hogy azt csak húsvétra találta meg őket.

Annak viszont örülök, hogy nem sorba vannak kötve már a karácsonyi égősorok. Baromi sok minden járhat az ember fejében karácsony előtt, főleg ha 3 gyereke van, szóval megértem, hogy a pótégő a legutolsó, ami az eszébe juthat bárkinek.
Így kb minden évben a forgatókönyv a következő volt:
A „bemegyek, de majd sietek haza” apu el, maradt anyu, mi és a soha nem kiengedő majd sülő pulyka. Anyu legtöbbször ennél a pontnál kezdett kiborulni.
Ezt tetézte az: „anyu, hozzuk be a fát” üvöltő 2 majd 3 gyereke, majd a ki faragja bele a fát a kurva talpba, mert ugye az egyszer sem fordult elő, hogy simán belemenjen, vagy ha igen, az kizárólag akkor, ha a fa tök ferde volt. A sírást anyu szokta kezdeni, a „különben is hol a francba van már apád, ezt az egyet kértem tőle” mondattal elkezdve. Ilyenkor még csak egy óra szokott lenni. Mivel a díszítést az égősor felrakásával kell kezdeni (aki nem így csinálja az semmit nem tud az életről), legalább időben kiderült (értsd a világ összes boltjának bezárása előtt egy órával), hogy a rohadt égősor állatira nem világít.
Az ez után következő röpke fél óra nyilván mindenki számára ismeretes: egyesével minden égőt átvizsgálni, vajon melyik miatta nem világít a többi 49. No, ekkor legtöbbször kiderült, hogy sajnos egy vagy két égő így sem stimmel, mert nincs több pótégő a lakásban.

A „gyerekek, idén nem fog világítani a fa” mondatnál szoktunk elkezdeni mi is bőgni, mire anyám mégis kocsiba pattant és pulykát, gyerekeket hátrahagyva rohant zárás előtt fél órával pótégőt keríteni. Ez azért sem mehetett könnyen, mert elég nagy dugó szokott ilyenkor lenni a városban a többi pótégőt és elfelejtett ajándékot kétségbeesetten kutató emberektől.
A karácsonyi őrület az est leszálltával szerencsére mindig elcsendesült, és a díszes fa alatt, teli hassal már el is felejtettük a délelőtti stresszelést, csak szép ruhában énekelgettünk meg ajándékot bontogattunk.

Már nagyok vagyunk, az ajándék senkit nem érdekel, csak az ünnepi menü, jó együtt, még ha egy karácsony sem telt el összeveszés nélkül (lehetőleg az ünnepi asztalnál), de be kell lássam, hogy ez valószínűleg része az ünnepnek. Legalábbis a mienknek.

Szerencsére a forralt bor fogyasztása a karácsonyi készülődős kedélyállapotra igen jó hatással van. Ezt kihasználva, a reggeltől tartó masszív ivását pár éve be is vettük új karácsonyi szokásnak.
Pálinkával kiegészítve a hatás fokozható.

a két szemed szeretett legtovább

Úgy 12 éves lehettem, mikor a rádióban hallottam egy verset. A Petőfin. Mikor a zenéken kívül még voltak rajta hangjátékok, kabaré és versek is.
Nem tudom 12 évesen mi fogott meg ebben a versben, de nagyon megütötte a fülemet és a szívemet. Olyannyira, hogy onnantól fogva évekig kerestem, száz verseskönyvet átnéztem, ezer verset elolvastam, sok embert megkérdeztem: nem rémlik valami olyan vers, amiben az van, hogy a szemed szeretett legtovább, vagy valami ilyesmi? Nem, nem Ady..
Szóval nem lett meg a vers. Pontosan tudtam, egyszer úgyis megtalálom, de pár éve már nem is kerestem.

Tegnap Szalóki Ági koncerten voltunk. Reméltük, lesznek majd Karády dalok is, mert a hamvadó cigarettavéget nagyon szépen énekli, de végül csak gyerekdalok voltak. Kortól függetlenül élvezhető volt és nem csak szerintem, ahogy elnéztem a körülöttem lévő felnőttek csillogó szemeit.
Mindenesetre megvettük Petivel a Karády dalos CD-t, amire Peti persze dedikáltatott is rögtön és annyit kért az Ágitól, hogy írja rá: nincs kegyelem.
Amint hazaértünk már hallgattuk is. Azóta édesem a Szalóki Ágiba szerelmes, teljesen odavan, egész este áradozott.
A tizenegyes számhoz érve azt hittem lefordulok a székről. Azóta én is szerelmes vagyok, csak úgy, tárgy nélkül.
Szóról szóra érkezett a felismerés, ez A versem. Az elveszett. 20 évet váratott magára, hogy megtaláljam.

Hát valahogy így képzelem. Aminek el kell jönnie, az eljön, akinek meg kell érkezni az megérkezik.
Nem dönthetünk mikor.
Mindent megkapunk.
Idejében.

Nadányi Zoltán

A KÉT SZEMED SZERETETT LEGTOVÁBB

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakán kint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

zöldes csillag, napersze, mimás..

kegyelem

Persze a szívem mélyén hepiendre vártam, de azt csak a vak remény sugallta, tudom.
A két napos pártatlan szemmel való megfigyelés eljuttatta hozzám a valóságot.
A valóságát.

Fájó elengedni minden illúziót, mert szép, vonzó és melengető, de nem halogathatom a magam számára kirótt döntésemet.
Azt a döntést, mely a kitartó következetességre „kötelez” és a további értelmetlen várakozást, vágyakozást és romantikus reménykedést kisöpri belőlem.
Legalábbis Vele kapcsolatban.

Ahhoz még kell egy kis idő, hogy a jövőm jó sorsába vetett hitem elemi erejével visszatérjen.

..és sajnálom, hogy ismét az eszemnek kell legyőzni a szívemet, remélem nem haragszik meg rám nagyon, de valakinek meg kell védeni a kis naivát.

..azt a hívó, titkos kicsi fényt...

véletlen

Egész addig jól voltam, míg nem hívtál fel. Ez 2 napig tartott.
Pont azt az álmomat verted ki a szememből, melyben a csajod terhes volt, te meg lelkiismeret furdalásban tipródtál. Mondjuk, lehet, hogy álmomra az előző este megnézett Match Point című film is hatott, ezt nem tudom biztosan.
Azt mesélted, hogy előző este egy buliban elkezdtél beszélgetni egy sráccal, aki a 3. mondatában engem kezdett el emlegetni. Drága Norbim, volt szomszédom, jókat hülyültünk, bírtuk egymást.
De, hogy 8 év elteltével, az ország másik részén, pont szakításunk után 2 nappal bírtatok összefutni és szóba elegyedni.. De megnéztem volna fejed, Istenem!
Azért öreg kaporszakállú ért a forgatókönyvíráshoz!

Holnap vizsgázom. Ma biztos sokat tudtam figyelni a tanulásra..
Ha a vizsga sikerül, hivatalosan is életmód tanácsadó terapeuta leszek.
És ha így lesz, eldöntöttem, kizárólag szerelmi ügyekben adok majd tanácsot.
Mer aki nemtuggya az taníccsa, ugyebár.

a határ

Hát elérkezett. A határ.

Nem érdekel, hogy nincs meg az előzetesen kitűzött türelmi idő. Olyan nyomasztó és depresszív hétvége, melyre rég emlékszem és 100 elsírt zsebkendő elég volt ahhoz, hogy tudjam itt a vége.

Este találkoztunk, most kell neki megmondani.

Kissé meglepett, hogy még most sem volt képes egy szót sem mondani az érzéseiről, hogy mit gondol, vagy ő mit és hogyan lát.

Furcsa érzés úgy szakítani, hogy még ennyire intenzív érzelmek tombolnak bennem, azért ilyen még nem volt. A legszarabb fajta. Csak jót kaptam tőle, nem vele volt baj, „csak” a helyzettel. Egy kicsit olyan volt, az érzés, mint a filmekben, giccsesvicces, tényleg nem tudtam sírjak vagy nevessek.

Ő meg csak nézett a nagy zöld szemeivel, miközben afró parókákat és vicces retro ruhákat próbálgattunk a jövő heti céges bulira…dejóleszazis…namindegy. Vihogás, ökörködés, mint mindig, mintha el sem hangzott volna az iménti pár mondat.

Néha bekúszott egy-egy „eltévesztett” mozdulat, szó, összenézés, vibrálás, kissé bekönnyesedett szem..majd egy újabb vicces szemüveg.

Kértem, írjon egy búcsúlevelet, ha már nem akar beszélni. Szerinte búcsú nincs csak változás van, úgyhogy egy változáslevelet kértem, ami nyilván sosem fog megíródni.

Utolsó ölelés.

Most tényleg elbúcsúzol? kérdezte

Igen. Tényleg.

Csodálkozással vegyes döbbenettel nézett utánam.

Hát ennyi.

Értem is meg, nem is.
Ha értem, akkor itt a vége.

2 hónap

2 hónap
még mindig örülök Neked, imádlak ölelni, várni Téged, „ünneplősbe öltöztetni a szívemet” mikor jössz.

a december még a mienk.

találkozásaink  rutinosak lettek, a felszínen nem sok minden változott.
de bennem mégis.
egyet már biztosan tudok: fogalmam sincs arról, hogy ki vagy te és mik a valós céljaid.
már nem vagyok szomorú, mikor nem vagy velem, ez már lehet, hogy a rutin része.
rutin. szeretői. ez olyan méltatlan mindkettőnk számára.

már kész vagyok elengedni téged.

látom, mostanában már hozzád is elérkezett némi üzenet abból a kontrasztból, ami a két nőd között van. azt is látom, fogalmad sincs, melyik életet válaszd, mert itt valójában erről van szó.
sajnos, ebben nem tudok segíteni.

ha 3 hónap nem lesz elég a döntéshez, akkor szerintem a lelke mélyén mindenki tudja, hogy többre valójában semmi szükség.
nekem legalábbis nincs.
az új évet szeretném tiszta lappl kezdeni, első sorban magam előtt. nem titok.

nem lesznek választás előtti látványos kampány elemek, színes ígéretetekkel, tűzijátékkal, rólam készült akt óriásplakátokkal a hetes mellett, meg kitűzőkkel, hogy: LOVE Kriszta.
nem lesznek egy személyes nézőtérre tervezett egy szereplős drámaelőadások sem.
bár nyilván hatékony lenne bármelyik módszer és lehet, hogy ez passzív hozzáállásnak számít valójában, és ezért fogok magányosan megöregedni, mert még senkiért nem küzdöttem igazán,nem tudom.
DE: a szabad akaratban hiszek.
nincs szükségem rövid távú célokra.

az sem célom, hogy elszakítsalak attól a nőtől, akihez valamiért mégis kötődsz, igaz langyos vízben üldögéltek egy ideje, mint a papák a Szecskában, akik már a víz alatti akciózás helyett csak a sakkbábukat tologatják, de valamit biztosan kapsz tőle. meg amúgy is..mit tudok rólatok? bármi lehet.az is lehet, hogy már eljegyezted, ki tudja.
Kérlek, majd soha ne mondd ki hogy a megszokás, mert az kurva gáz fényt vetne rád, és azt se mondd, hogy azért mert szereted, mert ezt meg nem hiszem el.
a miértekről soha nem beszélgetünk, és nem is lenne rá szükség.
még csak választás elé sem foglak állítani. a döntés így is úgyis el fog érkezni.

A karácsonyt nyilván egyedül töltöm, értsd családdal, bocsánat, nem mindegy.
érthetőbben: magányosan. igen, ilyenkor bármennyire is szuper élete van az embernek, ha épp társtalan, akkor az ünnep bármelyik pillanatában előugorhat, és elő is ugrik az a kis csöndes szomorúság, ami szaggatja az ember szívét, míg el nem tereli valamivel a figyelmét.
de 23.-án lekoccolni Petimmel Amszterdamba, vagy bárhová ahol semmi nem emlékeztet a karácsonyra, nem akarok. bántana a lelkiismeret anyámék miatt. pedig szívük szerint ők is évek óta elhúznának bárhová, csak hát miattunk, gyerekek miatt nem. bántaná őket a lelkiismeret.

nem lesz sokkal rosszabb a januárom, mint amilyen lenni szokott, ha mégsem jössz velem tovább. Unalmas, szürke és borzasztóan hosszú. a tavasz reménye sehol. madarak sehol. hó sehol. zöld sehol, max pipában. ezen egy kis szerelmi bánat igazán nem ronthat sokat. Még a Piaf filmet is megnézheti az ember ebben az állapotban, közvetlen a Requiem egy álomért után, mert annál mélyebb már úgy sincs. Ilyenkor még a nőgyógyászati szűrést is javaslom, rosszabbá nem teszi  a napot.
ha mégis otthon maradsz meg fogom köszönni az elmúlt 3 hónapot, ami végtelenül sokat jelent nekem még akkor is ha csak ennyit lehetett kihozni belőle.

egy Óriás már amúgy is a küszöbön várakozik, ami megnyugtató még akkor is, ha hiányzik belőle a zöld csillag.
Januári Gulliver.

sms helyett

nem írhatok, nem hívhatlak.
kurva hétvége.
úgy hiányzol.
mosolyodzöldcicaszemedölelésedcsókodillatodkedvesjelenléted

érzem, hogy van valahol egy közeg, ahol most is együtt vagyunk, hogy gondolsz rám.
egységünk tudta fontosabb, mint ha itt lennél ugyan, de a lelked máshol járna.
ez utóbbi a legnyomasztóbb egy kapcsolat végén. számomra elviselhetetlen.
ilyenkor már inkább kérem a kegyelemdöfést.

sok kérdésem lenne, de inkább megtartom magamnak.
a válaszok a kérdések nélkül is megérkeznek majd.

..meg esik is..

Biegelbauer Pál emlékére

A következő írást Biegelbauer Pál tollából csentem, akinek szavai és tettei nagymértékben jelentenek forrást, az életemben minden nekem fontos, nem materiális értéknek.
Belőle nőtt ki az azaz életszemléletem, melynek irányába azóta is igyekszem tartani.
Ez persze így igazságtalan sok más emberrel szemben, de mégis fel kell vállaljam azt, hogy ő az első, aki eszembe jutna, ha megkérdezné valaki: Ki határozta meg az életfelfogásodat?

("...és persze köszönet mondanék barátaimnak, testvéreimnek, drága szüleimnek,és végül, de nem utolsó sorban teremtőmnek..")

 Az emlékezés apropója lehetne a halottak napja is, de Ő minden nap eszembe jut.
Bennem él.  

A következőkben a szerelmről idéznék a gondolataiból.
Mi másról...

"A szerelem mindig üzenetértékű. Nincs tekintettel senkire és semmire. Mindegy, hogy valaki fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, mindegy, hogy független, vagy elkötelezett valaminek: egy ügynek, amely magányos életet követel, vagy elkötelezett valakinek: jegyes, élettársa valakinek, vagy házasságban él. Mindenkit utolérhet, mindig váratlan és mindig ajándék. Bennünk született csoda és rajtunk áll, mit kezdünk vele. Döntés elé állít. Lehet, hogy megkérdőjelezi az elkötelezettség értelmét – és akkor felrúgunk mindent. Lehet, hogy még mélyebbé teszi elkötelezettségünket – és ekkor vagy elfogadjuk a bennünk megszületett érzést és merünk boldogok lenni a beteljesülés reménye nélkül, vagy szenvedünk, mert azt hisszük a szerelem csak beteljesülve, azaz a másikkal együtt élve igazi, anélkül csonka. Ez az egyik legnagyobb tévedés.

A szerelem bennünk születik, bennünk virágzik, és bennünk múlik el. Nem köztünk. Akármilyen furcsának tűnjék is, ehhez a másik félnek, azaz annak, akibe szerelmesek vagyunk szinte semmi köze sincs. “Csak” annyi, hogy ő volt az, aki előhívta bennünk a csodát. A csodát, hogy kilépve az illúziók világából magunk is valóságossá váljunk, és annak lássunk egy embert, aki és amilyen ő valójában. És ez az, ami a boldogság. A létezés valóságában, valóságosan élni. Szeretni. Ekkor nem “számít” semmi. Sem az, hogy milyen szerepet játszok (elkötelezettet, vagy függetlent), sem az, hogy a másik mit szól hozzá észreveszi-e vagy nem, elfogadja-e vagy elutasítja, viszonozza-e vagy sajnálkozik, nem számít. Mert ilyenkor valóságosan élve tudjuk, hogy a boldogságunk soha sem másoktól függ, csak és egyedül, kivétel nélkül tőlünk, önmagunktól. Ezáltal válik a szerelem a valóság, a szeretet iskolájává.

A szerelem akkor válik üressé, amikor meghal benne a szeretet. Amikor a valóságból visszazuhanunk a káprázatok, az illúziók világába. Már nem a másik valóságát látjuk, hanem az általunk róla alkotott kép (illúzió) tölti ki belső látóhatárunkat. Vakká váltunk. Csak az üres szerelem vak. A képet szeretjük, nem a másikat. A képet, amelynek semmi köze a másikhoz, csak a létezés félreértéséből eredő vágyainkhoz. Összetévesztjük a képet a másikkal, megágyazva ezzel az elkerülhetetlen csalódást. Már úgy érezzük, hogy nem tudunk élni nélküle, ő kell a boldogságunkhoz. Felbukkan lelkünkben a félelem, a “mi lesz velem nélküle?” És a félelem arra sarkal, hogy a boldogságunk érdekében tennünk kell valamit, meg kell szereznünk a másikat. Elfeledkezünk arról, hogy szabadok vagyunk, hogy a másik is szabad, és a szabad létezők között olyan birtokviszony nincs és nem is lehet, hogy “Te az enyém vagy”.

A szerelem vagy a szabadságomból fakadó, vagy semmilyen. A szabadság csak egy birtokviszony megteremtésére ad lehetőséget, a valóság birtokviszonyára, ami így hangzik: “Én a Tied vagyok”. Ez a létezés. Mert a létezés - egyirányú utca. A létezőből indul ki és tart a másik felé. Azáltal, hogy a létező odaadott. Ha nem odaadott, nincs. Lenni és odaadottnak lenni, ugyanaz. Elég körülnézni a Világban: minden odaadott. Folyamatosan. Árad. A létezés ingyenes ajándék. Ám a körülöttünk lévo tárgyi világ nem tud nem odaadott lenni. Az ember, a szabad létező tud. És ha nem odaadott, nincs. Csak úgy néz ki, mint ha lenne. Mert a teste anyagi, nem tud nem áradni. De az én tud nem odaadott lenni. Ilyenkor nincs. Ilyenkor csak az odaadottság lehetőségeként szunnyad a semmi méhében. A test és a szellem csak üres burok csupán. A lényeg hiányzik, az én. Odaadottnak lenni annyi, mint szeretni. A szabad létező csak akkor van, ha szeret. Ha meg akarom szerezni a másikat, ha azt akarom, hogy ő az enyém legyen, tragikus tévedés áldozatává váltam. A másik csak úgy lehet az enyém, ha ő, a benne ragyogó szabadságában úgy dönt, hogy nekem adja magát, ha ki tudja mondani: “Én a Tied vagyok”. És ez csak és kizárólag az ő döntése lehet. Szabad és önkéntes. Ebben a döntésben kiteljesedik, valóságos és boldog lesz, tekintet nélkül arra, hogy én hogy viszonyulok hozzá. A másik szeretetéért semmit sem lehet tenni. Ezért kiszolgáltatott mindenki, aki szeret. A másikkal való kapcsolatért viszont lehet tenni. Tenni a létezés legmerészebb tettét – odaadni magam a másiknak, kimondani az egyetlen valóságos birtokviszonyt teremtő szavakat, a szeretet, a létezés varázsigéjét: “Én a Tied vagyok”.

A szerelem ajándékát akkor kapjuk, ha a létezésnek már semmi más eszköze nincs ahhoz, hogy a szeretetlenségünkből kimozdítson. Amikor a magány börtönébe zártan (ahová a félelemtől menekülve, a biztonságot keresve egyedül és kizárólag mi magunk kulcsoltuk be magunkat) már a reménye is elszállt annak, hogy a másik embert észrevegyük, a másik emberre figyeljünk. Egy mindent átható érzést kapunk, elemi erejűt, ellenállhatatlant, amely lerombolja a biztonság, a védettség falát és kinn találjuk magunkat a valóságban mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatottan és boldogan. Beíratott minket az Isten a szeretet iskolájába.  

Hát így.

petimnek

Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.

Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.

Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.

(Üzenet)

(Margit, egyfajta a fajunk,
Be nagyon nem itthon vagyunk
S be nagyon itt kell nekünk lennünk
S be kár ez a sok furcsaság:
Csak tépik lelkünk, a lazát,
Kit őseink feledtek bennünk.)

hótakaró

Olyan ez, mint mikor a súlytalan hópelyhek, melyek vidáman és puhán estek az imént, most elkezdenek megolvadni és a megnehezült súly lehúzza az ágakat.
Igy nehezedik a könnyed teher a szívemen is.
A nálam hagyott illatoddal takarózom esténként.

Ma áthúzom az ágyneműt, kezdek szánalmas lenni.

period

várakozás, türelem

türelmetlenség, bizonytalanság

félelmek, kételyek

csend.

halvány lámpa derengés,

közelebb megyek

megnyugszom.
türelem, várakozás